Közeledik a 2018. április 8-ai országgyűlési választás napja, érezhetően egyre többen - olyanok is, akiket évekig nem foglalkoztat - gondolkodnak hogyan szavazzanak. A XXI. század embere pár szóban, esetleg egy-egy fotóval fejezi ki is magát, s régen nem olvas részletesebb elemzéseket, még akkor sem, ha jövőjéről, pénztárcájáról van szó. A politika ugyanakkor nem a rövid, leegyszerűsítő fekete-fehér válaszok terepe, így jelen írásban sem spórolhatjuk meg a karaktereket.
A 2018-as magyar országgyűlési választást három szempontból érdemes megvizsgálnunk. A nemzetközi környezet, a pártok létrejöttének oka, célja valamint társadalmi támogatottságuk és a választási rendszer szempontjából.
1. A nemzetközi környezet
A hidegháború befejeztével, a korábbi töréspontok okafogyottá válásával, újak kialakulásával párhuzamosan a nyugat-európai országokban évtizedek óta működő pártrendszerekben is változások vették kezdetüket. A több országban működő bal-jobb felosztás (amiben váltópártokként működtek e szervezetek), az így induló pártok, pártszövetségek lassan, de biztosan új kihívókkal szembesültek.
Franciaországban már a '70-es években megalakul a Nemzeti Front, ami a bal - jobb (szocialisták - republikánusok) pártok mellett évtizedek alatt lassan erősödött addig, hogy 2002-ben az elnökválasztás első fordulójában már megverte a szocialista jelöltet, hogy a II. fordulóban mindenki összeálljon ellene. A párt jelenleg a legnagyobb francia frakcióval rendelkezik az EP-ben, a legutóbbi elnökválasztáson pedig már reális esélyként tűnt fel akár végső győzelmük is.
Görögországban az Új Demokrácia (jobb) és a PASZOK (bal) évtizedes küzdelmének a 2008-as válság jelentette a végét: a Syriza (radikális bal) 2012-ben tartott két országgyűlési választáson is megelőzte a PASZOK-ot, ami harmadikként a hitelezők által elvártak teljesítése érdekében együttműködött korábbi vetélytársával, az Új Demokráciával. A következő választásokon pedig a PASZOK elvesztette szavazói újabb jelentős részét, s 5% alattivá vált - tehát helyet cseréltek a Syrizával.
Ausztriában a Néppárt és a Szociáldemokrata párt uralta a politikai életet, a Szabadságpárt időnként tudott részt venni a kormányzásban (hol itt, hol ott). A bevándorlás okozta válság hatására utóbbi olyannyira megerősödött, hogy elnökjelöltjét csak az összes többi párt egységes fellépésével tudták megelőzni. A 2017-es országgyűlési választásokon végül a második helyről fél százalékkal maradtak le.
Lengyelországban a rendszerváltás utáni évtizedekben sorozatosan új kormányok alakultak választásról választásra, az elégedetlenség ezzel párhuzamosan új pártok születésével is járt. A 2000-es évek elején létrejött a jobboldal két új politikai formációja, a PO és a PiS, amelyek 2005 óta egymással versengve kerülnek kormányra. A baloldali utódpárt és a baloldal több szereplője együtt indult 2015-ben, s kiesett a törvényhozásból, megszüntetve az országban a baloldali pártok jelenlétét.
A régi politikai pártokkal való elégedetlenség megadta a lehetőséget az évtizedek óta működő, vagy újonnan létrejövő szervezeteknek az országgyűlési választásokon az előzésre, így a váltópárti pozíció megszerzésére. Az évtizedes logika alapján az ellenzék vezető ereje előbb-utóbb kormányra is tud kerülni (lásd: PASZOK - Syriza váltás).
2. Pártok létrejöttének oka, célja
Magyarországon a parlamenti pártok ugyanazok 1990 és 2006 között: új alapítású, Parlamenten kívülről jött új szereplő nem is tud bejutni (MIÉP parlamentben születik meg, egész ország ismeri kezdettől).
A Medgyessy-Gyurcsány kormányzás minősége, a koncepciótlansága és a kormányfő "reménytelenül felkészületlenség"-e hatására - a Fidesz-szel való elégedetlenség mellett - "születik meg" a 2010-ben bejutó Jobbik és LMP is. (Előbbi alapítása korábbi, de az MSZP kormányzás hatására találják meg azokat a témákat, amivel ismerté válnak, s bejutnak.) Mindkét szervezet főbb szereplői valamint törzsszavazói számára az MSZP-vel, Gyurcsánnyal (DK) való együttműködés az alapvető értékeik eldobásaként hat. Az egykor Bajnai Gordon által alapított Együtt, valamint a NOlimpiával ismerté váló Momentum is a hatalom következő választásokon történő megszerzését, s így a politikai elit lecserélését tűzte ki célul, de néhány hónap alatt kiderült csak egy elképzelésük volt a hatalom megszerzésére, s ennek meghiúsulása esetén nem volt B verziójuk, alternatív elképzelésük. Azóta folyamatosan csökken támogatottságuk, az Együtt hat év működés után az egyénik felében sem tudott jelöltet indítani. Az LMP-ből kiváló, idővel az Együtt-tel együttműködő, majd teljesen függetlenedő Párbeszéd jövőjének esélyét végül pont az MSZP-nek köszönheti: velük közösen indulva van esélyük képviselőket ültetni a parlamentbe (erre önállóan szintén nem volna esélyük), de a magasabb bejutási küszöb miatt az MSZP-t is magukkal ránthatják.
Az MSZP-ből kilépő Gyurcsány pártja, a DK szintén nem igazolta a létrehozásakor kitűzött célokat: nem tud egy ponton túl erősödni, pedig az MSZP-t folyamatosan támadják, szavazókat csábítva el - de aki eddig nem ment, nehezen hihető, hogy menne Gyurcsány után, kivéve ha nincs már más párt. A volt miniszterelnök éppen ezért minden új politikai formációt próbál gyorsan hitelteleníteni, ennek legjobb módja személye. Viszont minden MSZP elleni lépése ellenére eddig a szocialisták tudtak nagyobb támogatottságúak maradni. A mostani megállapodásuk azonban reményt ad Gyurcsánynak: biztosan lesz már frakciója a Parlamentben, célja innentől, hogy a baloldal vezetőjeként 2022-ben kihívhassa Orbánt.
Az MSZP célja ennek megakadályozása, szavazói megőrzése, s a váltópárti lét megőrzése, amit viszont a Jobbik hitelesen állíthat be magáról: mégiscsak övék a legnagyobb ellenzéki frakció. A Jobbik helyzetét könnyíti, hogy 2010-ben egykori szocialista szavazók százezreit szólította meg, jelentős részük azóta e párt szavazója már, így nem kizárt, hogy balról még nyerhet szavazatokat. Az LMP célja pedig az 5%-ról történő erősödés, kiábrándult Fideszes és MSZP-s szavazók megnyerésével, ehhez az adott pártok szavazóinál ismert személyeket vontak be (Bod Péter, Jeszenszky, Gémesi ill. Demeter Márta). A Fidesz célja pedig a kormányon maradás, amit a centrális erőtérrel leírt rendszerrel tud biztosítani: jobbra is és balra is van párt, amelyek egymással nem tudnak szövetkezni.
Mind a négy ellenzéki politikai erő célja, hogy az ellenzék vezető erejeként jöjjön ki 2018-ból, és kihívó lehessen 2022-ben. A résztvevők közül kettőnek (Jobbik, LMP) létét az MSZP(-DK) kormányzás hívta életre, így a velük való együttműködés alapvető céljaikkal ellentétes. Egyrészt hitelük elvész, másrészt nem tudnák leváltani a régieket, ha segítik pozícióban maradásukat.
3. Társadalmi támogatottságuk és a választási rendszer
Magyarországon 8 millió választásra jogosult él - papíron. A legmagasabb részvétel esetén (2002, kb 72%) is több, mint 2 millió ember nem ment el szavazni. Ismert vannak akik sose szavaztak még, esély szavazásukra 0. A 60-65%-os sáv tűnik reálisnak Magyarországon, ami 4,8-5,2 millió választót jelent.
A Fidesznek 1998 óta 2-2,2 millió szavazója van (akkor FKGP-t bele kell ebbe számolni). Egykoron ennyi volt az MSZP-nek is, de a 2006-os választás után ez folyamatosan csökkent. Nem az őszödi beszéd hatására zuhant be Gyurcsány népszerűsége sem: akik foglalkoztak érdemben a választási programmal, s júniusban érzékelték más történik, mint amit ígértek elfordultak a párttól, a miniszterelnöktől, aki népszerűsége 2 hónap alatt 10 százalékpontot zuhant, ősszel őszöd már nem volt ilyen hatású, de mivel nem mondott le népszerűsége folyamatosan csökkent: lemondása óta (10 év!) a 18-25 pontos sávban, a legnépszerűtlenebb politikusok között. A DK támogatottsága ennek megfelelően 200-400 ezer között állt be, előrelépés nem várható. Eközben egykori pártja ma 600-700 ezer körül, de 2010 óta is csökkenő tendenciában. A Jobbik a MIÉP egykori radikális szavazóin túl (200-240 ezer) nyert meg egykori fideszeseket is, sőt szocialistákat is, így állnak 2010 óta 1 millió körül. Az LMP 300 ezer fős támogatottsággal bír. Ha össze lehetne adni a fenti 4 párt szavazóit, akkor verhető lenne a Fidesz, de a Jobbikosok jelentős része nem szavazna egyéniben egy baloldali jelöltre, inkább a Fideszre, ahogyan az MSZP szavazók jelentős része sem adná szavazatát Vonára. Az LMP se kap véletlenül 200 -300 ezer szavazatot választásról választásra: szavazóik láthatják nem fognak nyerni, de mégse szavaznak másra. Minden párt szavazói jelentős része másra nem fogja adni szavazatát, inkább lábbal szavaz és nem vesz részt a választáson.
A magyar választási rendszer viszont egyénikben dől el. Az 1990-re tárgyalásos úton létrejött rendszert minden szereplő azóta szerette volna saját érdekei szerint megváltoztatni; akárcsak a világ minden más országában. A Fidesz céljai is ismertek voltak, annak megfelelően át is alakították kétharmad birtokában.
Az egykori MSZMP politikusai által üzemeltetett kapcsolati háló elöregedett, elfáradt, tagjai nyugdíjba mentek, meghaltak - ez főleg vidéken érezteti hatását. Pedig a párt 2006-os választási győzelmét is e hálózatnak köszönhette! A Fidesz közben felépítette saját hálózatát (ellenzékben!), ami lehet 20-30 évig hatással lesz minden hazai választásra, ahogyan Kádárt is túlélte bőven az általa működtetett kapcsolati hálózat. A Jobbik hálózata pedig ugyan épül, de nem épült még ki teljesen. Az LMP eközben nem tudott túl lépni a városokon, pártként való működése is még kérdéses, a DK-nak pedig még 46 jelölt esetén is több helyen ejtőernyős, helyben teljesen ismeretlen személy lett a jelöltje. A korábbi választási adatokból látható, hogy az egyénik kb harmadát a jobboldal, kb harmadát a baloldal tudná nyerni, miközben harmada az, ami billegő. De ehhez egységes pártnak kellene a Fidesszel szemben állnia - ma nem ez a helyzet.
A kampányokban napirendre kerülő botrányok csak azokhoz jutnak el, akik az adott sajtót olvassák, s mára a baloldal mellett a Fidesznek és a Jobbiknak is áll a saját médiája. Így három egymástól teljesen távol álló valóság élhet egymás mellett. Ez biztosítja azt is, hogy a meglévő szavazótáborok egykönnyen ne omoljanak össze.
Időnként felmerül, hogy most csak meg kell verni Fideszt, majd egy éven belül új választáson eldönteni ki kerüljön kormányra. Ha nincs kétharmada ellenzéknek nem tudja megváltoztatni a választási rendszert. Fideszesek képviselőknek nem érdeke segíteni ebben baloldalt, mert ha látható, hogy nem tud kormányozni a baloldal, akkor tudható hamarosan új választás jön. Mivel szervezettség csak Fidesznél, kiépülőben Jobbiknál, elhalóban MSZP-nél van csak e három párt bírna el rövid időn belül több választási kampányt. A jobboldal csak akkor váltja le Orbánt, ha évek állnak rendelkezésre a következő választásra és úgy fest vele nem lehet nyerni. Jelenlegi ellenzék nem tud együtt kormányozni (Jobbik, LMP megoldásai messze egymástól, az MSZP-vel, DK-val való együttműködésük egyébként is probléma), megismétlődne 2004-2010 közötti időszak, teljesen elpazarolt évek. Egy ilyen helyzetben kiírt új választást viszont így simán kétharmaddal nyer újra Orbán.
A fentiek alapján 2018-as választásnak két tétje van:
1. Milyen többséget szerez a Fidesz?
Várhatóan nem történik már olyan, ami miatt ne lenne meg a 100 mandátumuk a 199 fős Parlamentben. Két veszély: magas részvétel és Simicska
2. A nemzetközi helyzetnek megfelelően az új pártok (Jobbik vagy LMP) képesek lesznek-e leváltani a régi pártokat (MSZP, DK), vagy legalább közelebb kerülni ehhez?
a, Ha a Jobbik a választási eredményben és a parlamenti frakciót tekintve is egyértelműen a második lesz, úgy 2022-ben Vona hívhatja ki Orbánt, s az MSZP, DK eljelentéktelenedés felé halad. Majd eldől, hogy görög vagy lengyel út felé lép-e ez esetben az ország (Jobbik elfogadja baloldali elit elképzeléseit, vagy baloldali szavazók jobb híján választanak Orbán és Vona között).
b, Ha az MSZP erősödik meg, úgy Vona párton belüli jövője kérdéses lehet, hisz terve nem vált be, s közben elárulták eredeti céljaikat (e veszély miatt tette félre párton belüli potenciális kihívóit).
c, Ha a DK megelőzi az MSZP-t, úgy Gyurcsány a baloldal vezetőjeként fogja kihívni Orbánt 2022-ben, s a győzelmet is biztosítani tudja számára: a jobboldal szavazói (Jobbikosok egy része is) Gyurcsány visszatérésének veszélye esetén azonnal leszavaznak újra a Fideszre, minden ellenére.
d, Ha az MSZP nem jut be úgy három párt fog küzdeni az egykori MSZP szavazókért. A DK 5%-os eredménye valószínűsíthető (cél alacsony részvétel, nem reális kormányváltás - így is kommunikál a volt miniszterelnök), mivel kevés szavazója van, de szervezettek.
Ajánlott bejegyzések: