Forum Politicum Intézet blogja

A 2010-es általános országgyűlési választások után két évvel (a II. forduló április 25-én volt, így majdnem pont) s a várhatóan 2014-ben megtartandó következő választások előtt két évvel időközi önkormányzati választások megtartására került sor Magyarországon öt helyen. 

Egy önkormányzati időközi eredményéből nem szabad túl sokat következtetni egy országgyűlésire (helyi népszerűség, aktuális ügy, szervezet működése nagyban befolyásol), ugyanakkor mégis mutatni fog valamilyen irányt, ami -lévén félidőben tartunk- sokat jelent egy-egy politikai szervezet esetében. Látható lesz, hogy melyik szervezet kapott nagyobb támogatást (nem százalékost, tényleges szavazatban kimutathatót!), mint a legutóbbi önkormányzatin, amit jó előjelnek szokás értelmezni. Sokkal fontosabb azonban, hogy a győztes, jobb eredményt elérő érezheti, hogy jó úton halad, s ezt hangoztathatja is a médiában, amivel hatással lehet szavazókra az egész országban. Így akár egy helyi szerencsés eredmény országos jelentőséget kaphat.

A mostani azonos időben tartott öt időközi pedig még több információval szolgál számunkra: egy jobb- és egy baloldali nagyvárosi fellegvár mellett 3 kisebb településen is ma döntöttek. A II. kerület hagyományosan a jobboldal, míg Miskolc a baloldal fellegvára. Hidegkúton a baloldali ellenzék nem indított jelöltet, inkább egy már önkormányzati rutinnal induló, helyben beágyazott függetlent támogat. Így a Fidesz és a Jobbik mellett csupán egy függetlenként induló az MSZP, az LMP és a DK támogatását élvező mérettete meg magát. Borsod-Abaúj-Zemplén megye megyei jogú városában ezzel szemben öten is rajthoz álltak. A Fidesz, a Jobbik, az MSZP, az LMP és a Jesz is képes volt végül önállóan jelöltet állítani. Sajószöged 2010. októberében az országos hangulat ellenére sem Fideszes polgármestert választott, kitartott a ciklusok óta a falut vezető független jelöltjénél, most azonban a haláleset miatt új vezetője lesz - nem mindegy hogy független, vagy valamilyen - s milyen-  párt színekben induló nyeri el a tisztséget? Erdősmecskén és Szobon független jelöltek méretteték meg magukat, így elemzésünk szempontjából nem tartalmaznak használható információkat. 

A hogyan tovább kapcsán több kérdésre is választ kaphatunk. Ahhoz, hogy valamely párt el tudja magáról hitetni, hogy képes leváltani a Fideszt elengedhetetlen, hogy saját fellegvárában győzedelmeskedjen. Miskolc a szocialisták számára fellegvár volt választásokon át, 2009-ig nem is sikerült itt elérnie az igazi áttörést a Fidesznek (polgármestert már adtak), akkor a 46%-22% előrevetítette a polgármesteri tisztség 2010-elvesztését is. Addig az MSZP és a baloldal számára távoli remény lehet csak a kormányváltás, amíg fellegváraiban sem nyerik a választásokat (sőt a Jobbik megjelenésével a második helye is veszélyben forog), s így a bizonytalan szavazók és a kormányváltás érdekében szavazni vágyók számára nem képesek elhitetni magukról a változáshoz elengedhetetlen társadalmi támogatottságot. S ehhez messze nem elég, ha egyszer-egyszer fellegvárban nyernek - Dunaújvárosban két időközi volt 2010 óta, egyszer nyertek a szocialisták, egyszer kikaptak - sőt, még az ingadozó településeken is eredmények kellenének.

Azzal, hogy Miskolcon önállóan indul az MSZP és az LMP érdekeiket külön-külön jól mérték fel. Ha az MSZP nem nyeri meg az időközi választást az okot a baloldali, demokratikus ellenzék megosztottságára foghatják, s az LMP-t tehetik bűnbakká. Ha a Jobbik is megelőzi őket, a magyarázat lehet hasonló. Az LMP 2010-ben önállóan polgármestert sem indított, az egyénik közül sem volt mindenhol jelöltje (20/6), ha volt is 2-3% között mozogtak, a legjobb sem ért el 5%-ot (4,6). Nem volt mit veszteni számukra. A 2-es önkormányzati egyéniben 2010-ben 2,48-at értek el 104 szavazattal, ez akár ismételhetőnek is tűnhet. Ha sikerül erősödésről beszélhetnek, országos kiépítettség és támogatás növekedéséről, ha nem, az erőforrásaik megosztottságáról, ahol az aláírások gyűjtésére hivatkozhatnak, mint ami elvette az energiát (lám, ezért nem indultak a II. kerületben sem). 

Hidegkúton ezzel szemben esély sincs a győzelemre (2002-ben sok egyénit nyert meg az MSZP-SZDSZ, de a mostani 13-as egyéni előzményeiben - 11. és 12. egyéni önkormányzati választókerületben - a Fidesz győzött). Nem is akarták az ellenzéki pártok kellemetlen vereséggel összemosni nevüket, inkább - ismét - független jelölt támogatása mellett döntöttek. (Anno Győrben történt hasonló, de érdemes visszaidézni azt a helyzetet, hogy lássuk az ottani független jelölt győzelmének okait.) Berger Antal a német kisebbségi önkormányzati választásokon rendre indul, s be is jut a testületbe, ahogy 2010-ben is, s így önkormányzati tapasztalattal már rendelkezik. 

A Jobbik számára Miskolc lehetett igazán érdekes. A budai egyéniben az LMP mögött a 2010-es önkormányzatin csupán a negyedik helyet érték el, s a független jelölt jobb eredményre számíthatott most is. Miskolcon azonban a 2-es egyéniben 10%-ra volt az MSZP jelöltje 2010-ben az önkormányzatin. Ráadásul Kelet-Magyarországon a Jobbik erősödésének voltunk eddig a tanúi. A következő országgyűlési választásokon a párt akár több egyénit is megnyerhet, ehhez azonban szüksége lenne egy jól kommunikálható, látványos győzelemre - legalább a szocialisták ellen.

A II. kerületben a várakozások szerint alakult a választás kimenetele. A Fidesz jelöltje 57%-ot szerezve, nagy fölénnyel végzett az élen. A második az MSZP-LMP-DK támogatást élvező független jelölt lett a szavazatok 32%-ával, míg a Jobbik 10%-ot kapott. A részvétel 26%-os, kifejezetten alacsonynak sem nevezhető. Az eredmény nagyjából megfelelt a 2010-es eredménynek, kiugró változást nem tapasztalhatunk, így összességében kijelenthető, hogy a hagyományosan jobboldali területen a Fidesz továbbra is biztosan vezet, két évvel a következő megmérettetés előtt.

Miskolcon szintén igen jónak mondható, több mint 31%-os részvétel mellett a Fidesz jelöltje győzött 39,3%-kal, megelőzve 1%-kal az MSZP jelöltjét (38,3%). A Jobbik harmadikként 15,5%-ot kapott, míg a JESZ (3,7%) és az LMP (2,3%) jelentős lemaradással következett. Mint jól látható az MSZP jelentős mértékben megerősödött a megyei jogú városban, s számszerűleg úgy fest, hogy az LMP-vel közösen meg is előzhették volna a Fideszt (40,6%). Ez azonban természetesen csupán elmélet, gyakorlatilag lehet csupán elriasztották volna egymás szavazóit (2% +  2% a politikai pártok esetében ritkán lesz 4%). Így a lehetőség adott: az MSZP foghatja az LMP-re a vereséget.

A szempontjaink szerint érdekes még Sajószöged, ahol a három függetlenül induló jelölt mellett a Jobbik állított még jelöltet, de az 51%-os (!) időközin csupán a negyedik helyet érték el.

Félidőhöz értünk az országgyűlési ciklus tekintetében, mivel ma több különböző karakterű településen tartottak időközit alkalmas eredményeket kaptunk arra, hogy jelentősebb észrevételeket tegyünk. Megállapíthatjuk a fellegvárak kapcsán, hogy a jobboldali Fidesz továbbra is uralja saját bázisát: a II. kerületben esélye sincs se a baloldali, se a jobboldali ellenzéknek veszélyeztetni a kormánypárt kiemelkedő helyzetét. A baloldali fellegvárak esetén ma arra gondolhatunk, hogy jelentősen javultak az MSZP esélyei, de még mindig messze vannak a 2006 előtti támogatottságuktól. Igaz ugyan, hogy jól kommunikálható vereséget szenvedtek (várhatóan a következő sémát követik: "ha egységes a baloldal, az LMP nem állít önállóan jelöltet megvertük volna a Fideszt"), de ez még mindig messze van attól, amilyen eredményt el kellett volna érniük annak érdekében, hogy tényleges esélyük legyen 2014-ben leváltani a kormányt. Az LMP hozta 2010-es miskolci eredményét, ami országos ismertségük és parlamenti jelenlétük birtokában újabb nagy csalódás számukra a sikertelen aláírás gyűjtési kampányuk után. A Jobbik hasonló eredményt ért el mind a két fellegvárban, bár Miskolcon további javulásra lett volna szükségük Kelet-Magyarországra tervezett erősödésük érdekében, s ennek elmaradását támasztja alá a Sajószögedi eredmény is. A JESZ-től (MDF) szép eredmény a parlamenti LMP leelőzése, várhatóan a következő időszakban erre alapozzák további megnyilvánulásaikat.

A fentiek fényében elmondható, hogy a többségében baloldali szimpátiájú területeken is meg tudta őrizni a Fidesz a támogatottságát, ami a kormányzati munkával járó természetes népszerűségvesztések mellett azt mutatja, hogy 2014-ben a Fidesznek minden esélye megvan az újrázásra. Az ellenzéki MSZP-nek jelenleg nincs még esélye arra, hogy valódi kihívó legyen, de talán sikerül megtartania második helyét a Jobbikkal szemben.

A 2012. esztendőben Szentendrén tartották az első olyan időközi önkormányzati választást, ahol megfelelő nagyságú választókerület állt rendelkezésre ahhoz, hogy az eredményeket pártpolitikai szempontból is vizsgáljuk. A több, mint 25 000 lakosú Szentendrén a 07-es számú önkormányzati egyéni választókerületben kellett kiírni az időközit Hidegkuti Gergely, a Fidesz képviselőjének lemondása miatt.

A Pest megyei 11-es OEVK (aminek központja Szentendre) a 2010-es országgyűlési választások során már az I. fordulóban eldőlt. Az 1998 óta a kerület mandátumát folyamatosan birtokló Hadházy Sándor (Fidesz) már az I. fordulóban biztosította pártjának a győzelmet. Szentendre városa viszont csak 2006-ban lett Fideszes vezetésű: dr. Dietz Ferenc a szavazatok több, mint kétharmadát kapta.

A 07-es választókerületben 2010. októberében nagy különbséggel győzött Hidegkuti Gergely 42,98%-os részvétel mellett (1929/829). A Fideszes jelöltek közül a 7. legjobb százalékos eredményt érte el, ami egyúttal a 3. legnagyobb százalékos győzelmet jelentette. Utóbbi azért is fordulhatott elő, mert a választókerületben a városi átlagnál (5) több jelölt indult (7), így jobban megoszlottak a szavazatok a többi jelölt között.

Az időközin négyen tudtak elindulni: a Fidesz, az MSZP, a Jobbik és a helyben igen erős "Társaság az élhető Szentendréért Egyesület". Utóbbi a 2010-es választásokon is a második helyen végzett a városban: polgármester jelöltjüket csak a későbbi győztes tudta megelőzni, s a második legtöbb jelöltjük jutott be a testületbe is.

Most a részvétel 23,31%-os volt.

Habár a 2010-ben itt induló jelöltek közül senki sem jutott be a testületbe, valamennyi szervezet lecserélte akkori indulóját. Ennek több oka is lehet: (1) nem akarták újra megmérettetni magukat, (2) esetleg rossznak érezte szervezetük eredményüket, (3) már nem foglalkoznak a korábbi jelöltek politikával, mert nem látnak győzelmi esélyeket.

Érdemes megtekintenünk ezúttal is a pártok szavazóinak aktivitását. (Továbbra is alkalmaznunk kell azonban azokat a kitételeket, hogy nem tudhatjuk, hogy pont ugyanazok szavaztak-e az egyes pártokra, mint a rendes önkormányzati választások alkalmával. Ennek következtében csak feltételezhetjük, hogy megegyeznek a szavazóik, s most ennek fényében megvizsgálhatóak, hogy 2 évvel a választások után mennyire aktívak még.)

 Amióta a szavazói arány elnevezéssel a korábbi választások és az aktuális megmérettetés szavazószámai közötti összefüggést figyelni próbáljuk talán most elősször fordult elő, hogy egy szervezet tudta növelni szavazói számát is, s így arányát is! Emellett azt tapasztaljuk, hogy a Fidesz és az MSZP nagyjából hozza eddigi eredményeit, ami a 2010-es eredmények miatt nyugodt, nagyarányú Fideszes győzelmet eredményez. A Jobbik szavazói ismét nagyobb arányban mentek el, mint az előbb említett két párt szavazói, ugyanakkor a teljes számuk alacsony volta miatt nincs esélyük megszorongatni a Fideszt. A városi problémák és a nagypolitika ügyei (kormányzás szükségszerűen népszerűség vesztéssel jár) következtében csökkent a Fidesz támogatottsága a közvéleménykutatásokban, de nem az időközi szavazások eredményeiben. Ott továbbra is messze előzi parlamenti ellenzékét a kormánypárt. Ráadásul az esetleges elforduló szavazókat - legalábbi helyi szinten, Szentendrén ezt látjuk - nem képes megnyerni az MSZP vagy a Jobbik, inkább helyi kis, civil szervezet felé fordulnak. Ez az időközi jól 
 

 Balsai István Alkotmánybíróvá választása következtében időközit tartottak Budán, a budapesti 02-es egyéni országgyűlési választókerületben. A kerület mindig a jobboldalé volt, így nem meglepő módon a Fidesz jelöltje, Láng Zsolt nyerte a választást. A mostani elemzés rendhagyó lesz: a korábbi évek eredményei helyett az ajánlószelvények számának változásaira helyezzük a hangsúlyt, ugyanis rajtuk keresztül jól lemérhető az egyes pártok terve, célja.

A kopogtatócédulák gyűjtésével kapcsolatban készítettük a mellékelt táblázatot, mely tartalmazza melyik szervezet mikor, hány darab (érvényes/érvénytelen, százalékos megoszlásban) ajánlószelvényt adott le 2010-ben ill. 2011-es időközin.

A táblázatban szerepel, hogy melyik jelölt, melyik nap hány szelvényt adott le, ebből hány db volt érvényes/érvénytelen, ez milyen százalékos viszonyt jelent. Ha később ismételten adott le cédulát ismét szerepeltettük a táblázatban, végül pedig az összes cédulájára vonatkozóan is megvizsgáltuk az érvényes/érvénytelen arányokat. Az adatokat minden esetben a kerület honlapjáról nyertük, sajnos azonban nem mindenhol derült ki a határozatból, hogy hány cédulát érvénytelenítettek, így néhol hiányosak adataink (ill. egy esetben nem egyértelmű a cédulák összege....). Összességében elmondható, hogy az időközivel kapcsolatos információk könnyen elérhetőek és közérthetőek voltak.

A 2010-es országgyűlési választás nem a szavazófülkékben dőlt el, hanem a kopogtatók gyűjtése alkalmával. Amelyik pártnak nem volt elég jelöltje, nem tudott reális eséllyel indulni. (Az MDF-nek nem volt minden megyében területi listája, így voltak megyék ahol nem lehetett rá szavazni, ráadásul az LMP jelöltek számában megelőzte, így esélye a bejutásra így egycsapásra megnőtt.)  Azt is lehetett tudni, hogy a kormányzó MSZP elveszíti a voksolást, s az ellenzéki Fidesz tarol. A kérdés csupán a győzelem mértéke (kétharmad) és a második helyezett kiléte volt. Mivel ez még a cédulák gyűjtése idején sem dőlt el a Jobbik számára komoly esély kínálkozott a második hely megszerzésére, így céljuk az volt, hogy előbb legyen 176 hivatalos jelöltjük, mint a szocialistáknak. Ennek értelmében két értelemben folyt verseny az ajánlószelvények gyűjtése kapcsán: az idővel és a számokkal. Az idő kapcsán a MSZP a Jobbikkal, a számok kapcsán a Fidesszel versengett. 

Három pártnak volt reális esélye, hogy mindenhol legyen jelöltje. Mivel a Fidesz célja a kétharmad volt az MSZP a Jobbikkal versengett. Ezt végül a Jobbik nyerte, de Budapesten olyan erős maradt a MSZP, hogy leelőzte a Jobbikot, sőt, a cédulák számában a Fidesszel is állták a versenyt.

Az MSZP-s Donáth László gyorsan leadta ajánlószelvényeit (998 db), ezzel előzve a Jobbikot, a verseny itt gyorsan eldőlt. A Fideszes Balsai István néhány nappal később 1500 db-ot adott le, így az MSZP pár hétre rá kénytelen volt újból cédulákat leadni (500), ezzel elérve a Fideszes cédula számot. A Jobbik ezen a téren nem tudott velük lépést tartani, de lépésről lépésre adta le céduláit. Az LMP a egyben, az MDF később, két lépésben érte el a Jobbik szintjét. Végül az MSZP és Fidesz 1500, a többi párt 1060-1070 cédula között állt meg. Érdemes észrevenni, hogy a legtöbb érvénytelent az LMP adta le, a leadott cédulák csupán 83%-a volt érvényes, miközben a Fidesznél majdnem 96%-os ez az arány. (Ennek függvényében érthető csak igazán, hogy az ellenzéki párt miért szeretné eltörölni a kopogtató cédulák rendszerét.)

A 2011-es időközi alkalmával Láng Zsolt, a Fidesz jelöltje volt a leggyorsabb (1100 db), s két nappal később újból leadott cédulákat (1196 db). Kerületi polgármester, ugyanakkor egyéniben még nem indulhatott itt, így fontos volt számára (és a kormány népszerűségvesztése miatt a Fidesznek), hogy gyorsan erőfölényt mutasson. Már akkora jóval több cédulát adott le, mire a többi jelölt az első körét adta le. Leggyorsabb és legtöbb cédulával rendelkező is lett, így nem volt igazi verseny. Az ellenzéki jelöltek nem is igyekeztek ezt az eredményt felülmúlni: nem volt esélyük. Ráadásul miközben országosan csökkent is a Fidesz népszerűsége az ellenzéké nem nőtt hasonló mértékben, mégis azt súlykolta az LMP és az MSZP, hogy nyerhet. Csak a JESZ (volt MDF) adott le több alkalommal cédulát, de ők azért, mert nem érték el a 750 érvényes számot, csupán sokadik utólagos leadással. Ezzel párhuzamosan a JESZ-nek volt a legrosszabb az érvényességi mutatója, hiszen csupán 87%-a lett érvényes, miközben a Jobbiknál ez majdnem 94%.

Az ajánlószelvények gyűjtése kapcsán elmondhatjuk, hogy 2010-ben még verseny folyt a gyors leadásért az MSZP és a Jobbik között, s a leadott számok tekintetében is fej-fej mellett végzett a "két nagy" párt. Az időközin azonban a Fidesz mindent vitt fellegvárában, s ez úgy igazán fájó pont az ellenzék számára, hogy a kormány népszerűsége - a kormányzati munka jellegéből adódóan is - folyamatosan csökken, sajátjuké pedig minden állításuk ellenére sem nő hasonló mértékben.

 Korábban már foglalkoztam a püspökladányi egyéni országgyűlési választókerület eredményeivel, múltjával. Most az októberi eredményekkel bővíteném az ott leírtakat, valamint folytatnám a gondolatmenetet.

Az I. fordulóban 21%-os részvétel mellett a Fidesz a szavazatok 48,67, az MSZP 16,35, a Jobbik 29,35, a Szociális Unió 2,06, míg a független Galyas István 3,58%-át kapta meg. A Jobbik ezúttal nem Tetétlenen, hanem Sápon és Szerepen veri a Fideszt, előző helyen kb 44, utóbbi kb 40%-ot kapva. Tetétlenen újra a Fidesz nyer, de a jobbik itt is 40%-on! Szerep ugyan az egyik legalacsonyabb részvétellel bíró település, de a többi az átlagot hozza.

Fontos az is, hogy az MSZP 3 településen ismét 2., vagyis visszaelőzte a Jobbikot. Sárrétudvarin a Jobbik legrosszabb eredményét kapta, ezért előzött az MSZP, Nagyrábén és Nádudvaron azonban  nem ez okozta a visszaelőzést, utóbbi ráadásul a kerület 2. legnagyobb települése.

A Fidesz 4 településen 50%-nál is jobb eredményt ért el, 1 helyen Sárrétudvari 80% fölött! Ez rendre egyik legjobb települése.

A 20%-os részvétel mellett a Fidesz 51,4, a Jobbik 33,22, az MSZP 14,12 a Szociális Unió 1,27%-ot kapott. Galyas István visszalépett.

A Jobbik ezúttal Sápon és Tetétlenen győzött, majdnem 50%-kal! Eközben az MSZP Szerepen lett első (érdekesség, hogy az elmúlt 3 választási "fordulóban" mindig más állt itt az élen). Nagyrábén megtartotta 2. helyét, amit elvesztett Nádudvaron. A Fidesz 7 helyen ért el 50%-nál jobb eredményt, Sárrétudvarin 84%-ot is meghaladta. A két héttel korábbihoz képest az erősödést annak köszönhetik, hogy azokban a településeken ahol jól álltak korábban is alacsonyabb lett most a részvétel, de saját szavazóik magasabb számban mentek el (igaz ugyan, h pl Kabán több szavazatot kaptak, mint két hete).

Elmondható, hogy alacsonyabb részvétel mellett jobb eredményt ért el a Fidesz, legalábbis %-ot tekintve, hiszen a Jobbik is erősödött: csökkent e két párt között a különbség. Az MSZP tovább gyengült, már 15% alatt. Ennek értelmében keleten tovább nő a különbség az MSZP és a Jobbik között, utóbbi javára. Az, hogy egyes településeken fordulóról fordulóra más végez az élen annak lehet a következménye, hogy elkeseredtek a szavazók, nem kaptak várt megoldást az általuk preferált párttól. Ezt támaszthatja alá az is, hogy nagyon alacsony részvétel pont ezeken a településeken született: a szavazók többsége számára nincs még kialakult, biztos párt hovatartozás, időről-időre, akár helyzete súlyosbodásával egyre újabb pártokat keresnek. Ez akár az egész térségre is igaz lehet. Mivel az egész kerület kisebb településekből áll egy-egy ismert, helyben népszerű személy szimpátiájának megismerése jelentős szavazatszám emelkedést jelenthet egy-egy párt mellett, mint ahogyan egy-egy kampány rendezvény, párt alapszervezet létrejötte.... is befolyásolhatja látványosan a végeredményt.

 Dunaújváros nem a jobboldal fellegvára. Sőt! Még 2006-ban, Balatonőszöd után is kényelmesen a szocialisták kezén maradt a város polgármestersége (a testületben már fej-fej mellett voltak a Fidesszel). A 2010-es önkormányzati választások előtt borítékolható volt a Fidesz győzelme: a korábbi szocialista polgármester sem indult, így könnyű volt azt is nyerni. Ugyanakkor ritka módon egy egyénit nem a Fidesz nyert meg, így a 14 fős testületben csupán 9 fős a Fidesz frakciója, s 5-en ellenzékiek.

 A térség országgyűlési képviselője, Dorkota Lajos kormánymegbízott lett, így önkormányzati pozíciójáról lemondott, s a megüresedett helyet az MSZP jelöltje tölthette be (8-6). (Arról a választásról, fontosságáról már írtunk.)

 Közel egy évvel a 2010-es önkormányzati választások után újra időközire került sor Újvárosban, mivel a korábbi alpolgármester, Tóth László saját kezűleg vetett véget életének. A mandátumáért kiírt választás tétje nem kicsi: ha ellenzéki jelölt nyer 7-7-re módosulhat a testület aránya, s csupán a polgármesternek köszönheti többségét a Fidesz. (Feltételezve, hogy egy LMP-Jobbik-MSZP együttműködés tud kialakulni aktuális témák mentén helyi szinten. Ez természetesen egy példa lehetne a pártok számára az ország más pontjain, vagy akár az országos politikai szintjén történő együttműködésre.)

 Az időközin a 4851 választásra jogosultból 1043-an vettek részt (21,5%).

A 2010-es októberi választás alkalmával 31,44 %-os részvétel mellett 1526-an szavaztak.

A jelöltek közül Mudra 2002-ben és 2006-ban is indult, más egyénikben. Pochner szintén, rendre polgármesterségért is indul, ahogyan 2010-ben is. Tóth László 2002 óta szintén indul, 2006-ban nyert is. A 2011-ben indulók közül látható, hoigy Horváth Tamás, Pochner László és Simon Csaba nem indult 2010-ben a 8-as egyéniben, ők más kerületekből "jöttek át". Közülük Pochner nem párt jelölt, de mivel rendszeresen idnul a polgármesteri székért, ismertsége ellensúlyozhatja infrastrukturális hátrányait. Érdemes felhívni a figyelmet Mudra Józsefre: 2002-ben a LÉSZ, 2006-ban független, 2010-ben LMP-s, 2011-ben újra független szinekben indult. Ez ráirányítja a figyelmet az LMP helyi jelöltjeinek kiválasztási körülményeire is, s az ezekből származó következményekre (korábban is indulók kerültek a párthoz, idővel elváltak útjaik, nem jött be számításuk, s a párt se tud mit nyújtani, nem érezték előnyösnek a párt logót, vagy akár személyes ellentétek indultak helyi csoportokon belül a hatalomért).

A szavazótáborok aktivitása alapján rögtön meg kell jegyeznünk, hogy az LMP kiugróan rossz eredménye mögött az (is) szerepel, hogy 2010-es jelöltjük függetlenként most is indult. Ráadásul az októberi eredményük a legjobb volt, így a akkor magas szavazatszámmal rendelkeztek. Az MSZP szavazók igen szép számmal járultak most is urnához, az arányuk az eddigi egyik legjobb. A Fidesz és a Jobbik az utóbbi idő legjobb arányával rendelkezik szintén.

A fentiek alapján elmondható, hogy valamennyi parlamenti párt a nyár ellenére jól tudta mozgósítani szavazóit, akik feltehetően hittek is a győzelemben. A Fidesz egy erősen baloldali településen a párt népszerűségének országos csökkenése mellett is könnyed győzelmet aratott. Az MSZP egyik fellegvárában ismét vereséget szenvedett, ezzel a márciusi időköziben elért sikerük is csak egyszeri fellángolásnak hat. A Jobbik baloldali településen szilárdan 15%, míg az LMP eredményéről nem szabad hosszú távú következtetéseket levonnunk. Így eldőlt, hogy nem lesz Dunaújváros kísérleti terep, ahol egy esetleges MSZP-Jobbik-LMP együttműködés gyakorlati problémái vetődhetnek fel.