Forum Politicum Intézet blogja

Közeledik a 2018. április 8-ai országgyűlési választás napja, érezhetően egyre többen - olyanok is, akiket évekig nem foglalkoztat - gondolkodnak hogyan szavazzanak. A XXI. század embere pár szóban, esetleg egy-egy fotóval fejezi ki is magát, s régen nem olvas részletesebb elemzéseket, még akkor sem, ha jövőjéről, pénztárcájáról van szó. A politika ugyanakkor nem a rövid, leegyszerűsítő fekete-fehér válaszok terepe, így jelen írásban sem spórolhatjuk meg a karaktereket.

A 2018-as magyar országgyűlési választást három szempontból érdemes megvizsgálnunk. A nemzetközi környezet, a pártok létrejöttének oka, célja valamint társadalmi támogatottságuk és a választási rendszer szempontjából.

1. A nemzetközi környezet

A hidegháború befejeztével, a korábbi töréspontok okafogyottá válásával, újak kialakulásával párhuzamosan a nyugat-európai országokban évtizedek óta működő pártrendszerekben is változások vették kezdetüket. A több országban működő bal-jobb felosztás (amiben váltópártokként működtek e szervezetek), az így induló pártok, pártszövetségek lassan, de biztosan új kihívókkal szembesültek.

Franciaországban már a '70-es években megalakul a Nemzeti Front, ami a bal - jobb (szocialisták - republikánusok) pártok mellett évtizedek alatt lassan erősödött addig, hogy 2002-ben az elnökválasztás első fordulójában már megverte a szocialista jelöltet, hogy a II. fordulóban mindenki összeálljon ellene. A párt jelenleg a legnagyobb francia frakcióval rendelkezik az EP-ben, a legutóbbi elnökválasztáson pedig már reális esélyként tűnt fel akár végső győzelmük is.

Görögországban az Új Demokrácia (jobb) és a PASZOK (bal) évtizedes küzdelmének a 2008-as válság jelentette a végét: a Syriza (radikális bal)  2012-ben tartott két országgyűlési választáson is megelőzte a PASZOK-ot, ami harmadikként a hitelezők által elvártak teljesítése érdekében együttműködött korábbi vetélytársával, az Új Demokráciával. A következő választásokon pedig a PASZOK elvesztette szavazói újabb jelentős részét, s 5% alattivá vált - tehát helyet cseréltek a Syrizával.

Ausztriában a Néppárt és a Szociáldemokrata párt uralta a politikai életet, a Szabadságpárt időnként tudott részt venni a kormányzásban (hol itt, hol ott). A bevándorlás okozta válság hatására utóbbi olyannyira megerősödött, hogy elnökjelöltjét csak az összes többi párt egységes fellépésével tudták megelőzni. A 2017-es országgyűlési választásokon végül a második helyről fél százalékkal maradtak le.

Lengyelországban a rendszerváltás utáni évtizedekben sorozatosan új kormányok alakultak választásról választásra, az elégedetlenség ezzel párhuzamosan új pártok születésével is járt. A 2000-es évek elején létrejött a jobboldal két új politikai formációja, a PO és a PiS, amelyek 2005 óta egymással versengve kerülnek kormányra. A baloldali utódpárt és a baloldal több szereplője együtt indult 2015-ben, s kiesett a törvényhozásból, megszüntetve az országban a baloldali pártok jelenlétét.

A régi politikai pártokkal való elégedetlenség megadta a lehetőséget az évtizedek óta működő, vagy újonnan létrejövő szervezeteknek az országgyűlési választásokon az előzésre, így a váltópárti pozíció megszerzésére. Az évtizedes logika alapján az ellenzék vezető ereje előbb-utóbb kormányra is tud kerülni (lásd: PASZOK - Syriza váltás).

2. Pártok létrejöttének oka, célja

Magyarországon a parlamenti pártok ugyanazok 1990 és 2006 között: új alapítású, Parlamenten kívülről jött új szereplő nem is tud bejutni (MIÉP parlamentben születik meg, egész ország ismeri kezdettől).

A Medgyessy-Gyurcsány kormányzás minősége, a koncepciótlansága és a kormányfő "reménytelenül felkészületlenség"-e hatására - a Fidesz-szel való elégedetlenség mellett - "születik meg" a 2010-ben bejutó Jobbik és LMP is. (Előbbi alapítása korábbi, de az MSZP kormányzás hatására találják meg azokat a témákat, amivel ismerté válnak, s bejutnak.) Mindkét szervezet főbb szereplői valamint törzsszavazói számára az MSZP-vel, Gyurcsánnyal (DK) való együttműködés az alapvető értékeik eldobásaként hat. Az egykor Bajnai Gordon által alapított Együtt, valamint a NOlimpiával ismerté váló Momentum is a hatalom következő választásokon történő megszerzését, s így a politikai elit lecserélését tűzte ki célul, de néhány hónap alatt kiderült csak egy elképzelésük volt a hatalom megszerzésére, s ennek meghiúsulása esetén nem volt B verziójuk, alternatív elképzelésük. Azóta folyamatosan csökken támogatottságuk, az Együtt hat év működés után az egyénik felében sem tudott jelöltet indítani. Az LMP-ből kiváló, idővel az Együtt-tel együttműködő, majd teljesen függetlenedő Párbeszéd jövőjének esélyét végül pont az MSZP-nek köszönheti: velük közösen indulva van esélyük képviselőket ültetni a parlamentbe (erre önállóan szintén nem volna esélyük), de a magasabb bejutási küszöb miatt az MSZP-t is magukkal ránthatják.

Az MSZP-ből kilépő Gyurcsány pártja, a DK szintén nem igazolta a létrehozásakor kitűzött célokat: nem tud egy ponton túl erősödni, pedig az MSZP-t folyamatosan támadják, szavazókat csábítva el - de aki eddig nem ment, nehezen hihető, hogy menne Gyurcsány után, kivéve ha nincs már más párt. A volt miniszterelnök éppen ezért minden új politikai formációt próbál gyorsan hitelteleníteni, ennek legjobb módja személye. Viszont minden MSZP elleni lépése ellenére eddig a szocialisták tudtak nagyobb támogatottságúak maradni. A mostani megállapodásuk azonban reményt ad Gyurcsánynak: biztosan lesz már frakciója a Parlamentben, célja innentől, hogy a baloldal vezetőjeként 2022-ben kihívhassa Orbánt.

Az MSZP célja ennek megakadályozása, szavazói megőrzése, s a váltópárti lét megőrzése, amit viszont a Jobbik hitelesen állíthat be magáról: mégiscsak övék a legnagyobb ellenzéki frakció. A Jobbik helyzetét könnyíti, hogy 2010-ben egykori szocialista szavazók százezreit szólította meg, jelentős részük azóta e párt szavazója már, így nem kizárt, hogy balról még nyerhet szavazatokat. Az LMP célja pedig az 5%-ról történő erősödés, kiábrándult Fideszes és MSZP-s szavazók megnyerésével, ehhez az adott pártok szavazóinál ismert személyeket vontak be (Bod Péter, Jeszenszky, Gémesi ill. Demeter Márta). A Fidesz célja pedig a kormányon maradás, amit a centrális erőtérrel leírt rendszerrel tud biztosítani: jobbra is és balra is van párt, amelyek egymással nem tudnak szövetkezni.

Mind a négy ellenzéki politikai erő célja, hogy az ellenzék vezető erejeként jöjjön ki 2018-ból, és kihívó lehessen 2022-ben. A résztvevők közül kettőnek (Jobbik, LMP) létét az MSZP(-DK) kormányzás hívta életre, így a velük való együttműködés alapvető céljaikkal ellentétes. Egyrészt hitelük elvész, másrészt nem tudnák leváltani a régieket, ha segítik pozícióban maradásukat.

3. Társadalmi támogatottságuk és a választási rendszer

Magyarországon 8 millió választásra jogosult él - papíron. A legmagasabb részvétel esetén (2002, kb 72%) is több, mint 2 millió ember nem ment el szavazni. Ismert vannak akik sose szavaztak még, esély szavazásukra 0. A 60-65%-os sáv tűnik reálisnak Magyarországon, ami 4,8-5,2 millió választót jelent.

A Fidesznek 1998 óta 2-2,2 millió szavazója van (akkor FKGP-t bele kell ebbe számolni). Egykoron ennyi volt az MSZP-nek is, de a 2006-os választás után ez folyamatosan csökkent. Nem az őszödi beszéd hatására zuhant be Gyurcsány népszerűsége sem: akik foglalkoztak érdemben a választási programmal, s júniusban érzékelték más történik, mint amit ígértek elfordultak a párttól, a miniszterelnöktől, aki népszerűsége 2 hónap alatt 10 százalékpontot zuhant, ősszel őszöd már nem volt ilyen hatású, de mivel nem mondott le népszerűsége folyamatosan csökkent: lemondása óta (10 év!) a 18-25 pontos sávban, a legnépszerűtlenebb politikusok között. A DK támogatottsága ennek megfelelően 200-400 ezer között állt be, előrelépés nem várható. Eközben egykori pártja ma 600-700 ezer körül, de 2010 óta is csökkenő tendenciában. A Jobbik a MIÉP egykori radikális szavazóin túl (200-240 ezer) nyert meg egykori fideszeseket is, sőt szocialistákat is, így állnak 2010 óta 1 millió körül. Az LMP 300 ezer fős támogatottsággal bír. Ha össze lehetne adni a fenti 4 párt szavazóit, akkor verhető lenne a Fidesz, de a Jobbikosok jelentős része nem szavazna egyéniben egy baloldali jelöltre, inkább a Fideszre, ahogyan az MSZP szavazók jelentős része sem adná szavazatát Vonára. Az LMP se kap véletlenül 200 -300 ezer szavazatot választásról választásra: szavazóik láthatják nem fognak nyerni, de mégse szavaznak másra. Minden párt szavazói jelentős része másra nem fogja adni szavazatát, inkább lábbal szavaz és nem vesz részt a választáson.

A magyar választási rendszer viszont egyénikben dől el. Az 1990-re tárgyalásos úton létrejött rendszert minden szereplő azóta szerette volna saját érdekei szerint megváltoztatni; akárcsak a világ minden más országában. A Fidesz céljai is ismertek voltak, annak megfelelően át is alakították kétharmad birtokában.

Az egykori MSZMP politikusai által üzemeltetett kapcsolati háló elöregedett, elfáradt, tagjai nyugdíjba mentek, meghaltak - ez főleg vidéken érezteti hatását. Pedig a párt 2006-os választási győzelmét is e hálózatnak köszönhette! A Fidesz közben felépítette saját hálózatát (ellenzékben!), ami lehet 20-30 évig hatással lesz minden hazai választásra, ahogyan Kádárt is túlélte bőven az általa működtetett kapcsolati hálózat. A Jobbik hálózata pedig ugyan épül, de nem épült még ki teljesen. Az LMP eközben nem tudott túl lépni a városokon, pártként való működése is még kérdéses, a DK-nak pedig még 46 jelölt esetén is több helyen ejtőernyős, helyben teljesen ismeretlen személy lett a jelöltje. A korábbi választási adatokból látható, hogy az egyénik kb harmadát a jobboldal, kb harmadát a baloldal tudná nyerni, miközben harmada az, ami billegő. De ehhez egységes pártnak kellene a Fidesszel szemben állnia - ma nem ez a helyzet.

A kampányokban napirendre kerülő botrányok csak azokhoz jutnak el, akik az adott sajtót olvassák, s mára a baloldal mellett a Fidesznek és a Jobbiknak is áll a saját médiája. Így három egymástól teljesen távol álló valóság élhet egymás mellett. Ez biztosítja azt is, hogy a meglévő szavazótáborok egykönnyen ne omoljanak össze.

Időnként felmerül, hogy most csak meg kell verni Fideszt, majd egy éven belül új választáson eldönteni ki kerüljön kormányra. Ha nincs kétharmada ellenzéknek nem tudja megváltoztatni a választási rendszert. Fideszesek képviselőknek nem érdeke segíteni ebben baloldalt, mert ha látható, hogy nem tud kormányozni a baloldal, akkor tudható hamarosan új választás jön. Mivel szervezettség csak Fidesznél, kiépülőben Jobbiknál, elhalóban MSZP-nél van csak e három párt bírna el rövid időn belül több választási kampányt. A jobboldal csak akkor váltja le Orbánt, ha évek állnak rendelkezésre a következő választásra és úgy fest vele nem lehet nyerni. Jelenlegi ellenzék nem tud együtt kormányozni (Jobbik, LMP megoldásai messze egymástól, az MSZP-vel, DK-val való együttműködésük egyébként is probléma), megismétlődne 2004-2010 közötti időszak, teljesen elpazarolt évek. Egy ilyen helyzetben kiírt új választást viszont így simán kétharmaddal nyer újra Orbán.

A fentiek alapján 2018-as választásnak két tétje van:

1. Milyen többséget szerez a Fidesz?

Várhatóan nem történik már olyan, ami miatt ne lenne meg a 100 mandátumuk a 199 fős Parlamentben. Két veszély: magas részvétel és Simicska

2. A nemzetközi helyzetnek megfelelően az új pártok (Jobbik vagy LMP) képesek lesznek-e leváltani a régi pártokat (MSZP, DK), vagy legalább közelebb kerülni ehhez?

a, Ha a Jobbik a választási eredményben és a parlamenti frakciót tekintve is egyértelműen a második lesz, úgy 2022-ben Vona hívhatja ki Orbánt, s az MSZP, DK eljelentéktelenedés felé halad. Majd eldől, hogy görög vagy lengyel út felé lép-e ez esetben az ország (Jobbik elfogadja baloldali elit elképzeléseit, vagy baloldali szavazók jobb híján választanak Orbán és Vona között).

b, Ha az MSZP erősödik meg, úgy Vona párton belüli jövője kérdéses lehet, hisz terve nem vált be, s közben elárulták eredeti céljaikat (e veszély miatt tette félre párton belüli potenciális kihívóit).

c, Ha a DK megelőzi az MSZP-t, úgy Gyurcsány a baloldal vezetőjeként fogja kihívni Orbánt 2022-ben, s a győzelmet is biztosítani tudja számára: a jobboldal szavazói (Jobbikosok egy része is) Gyurcsány visszatérésének veszélye esetén azonnal leszavaznak újra a Fideszre, minden ellenére. 

d, Ha az MSZP nem jut be úgy három párt fog küzdeni az egykori MSZP szavazókért. A DK 5%-os eredménye valószínűsíthető (cél alacsony részvétel, nem reális kormányváltás - így is kommunikál a volt miniszterelnök), mivel kevés szavazója van, de szervezettek.

Számos választás utáni elemzésben elhangzik az a hipotézis, hogy a választási rendszer változása jelentősen befolyásolta a végeredményt, ezért - ha nem is részletesen - megpróbáljuk kiszámolni milyen országgyűlés alakult volna a "régi", korábbi országgyűlési választási rendszer esetén.

Mint ismert néhány fontos elemét leszámítva (a bejutási küszöb 1990-ben még 4% volt) 1990-től 2010-ig ugyanaz az országgyűlési választási rendszer alapján tartottak Magyarországon országgyűlési választásokat, majd a Fidesz kétharmaddal a háta mögött változtatott a rendszeren. Ugyan minden ciklusban felvetődött a módosítás igénye (akit részletesebb érdekel a melyik pártnak mikor mi volt a célja, annak ajánlom Wiener György felszólalását 2009-ből), erre politikai ereje és kellő határozottsága csak a Fidesznek volt.

Ha "régi" rendszer lenne még ma is érvényben Magyarországon értelemszerűen máshogyan nézhetne ki az új Országgyűlés. Az alábbiakban a 2010-es Országgyűlési Mandátum Kalkulátorunk felhasználásával készített becslést tesszük közzé, utána jelezzük mi miatt nem lehet pontos a becslés. (A Kalkulátor működéséről bővebben 2010-ben írtunk, 2010-es becslésünk elérhető honlapunkról.)

Ami gyorsan belátható, hogy a Fidesznek nem lenne kétharmada, ugyanakkor kényelmes többsége igen. Gyors kalkulációnk alapján a Fidesznek 229, az MSZP-nek 93, a Jobbiknak 52 az LMP-nek pedig 12 fős frakciója alakulhatott volna. Megállapítható, hogy a választások végeredményét nem befolyásolta a választási rendszer átalakítása, az MSZP-nek és szövetségeseinek semmilyen rendszer esetében nem lett volna esélye megszorongatni a Fideszt, ugyanakkor a országos eredménye miatt az egyénikben és a területi listákról jelentősebb mandátum előnyre tehetett volna szert a Jobbikkal szemben. A radikális párt a korábbi választási rendszerben is növelni tudta volna mandátumai számát, míg az LMP szavazatainak csökkenését frakciójának zsugorodása követte volna. A 2014-es országgyűlési választási rendszer kedvezett a Fidesz számára, de választási győzelmét természetesen nem ennek köszönheti.

Mint jeleztük több ok miatt nem lehet teljesen pontos az összehasonlítás, most néhányat felsorolunk. Az okok jelentős része önállóan is azt eredményezi, hogy ne lehessen összehasonlítani a két választási rendszert.

- több szavazat még nem ismert, árnyalhatják a most ismert képet

- nem az egyes szavazóköri adatok összeadásából, hanem a most ismert teljes képet (eredményt) a korábbi eredmények alapján ismert súlyozással korrigáljuk és számítottuk vissza

- azonban a jövőben ez sem adhat pontos képet, ugyanis korábban egy-egy szavazókörben 600-1200 választópolgárt élt, az elmúlt időszakban megváltozott a jogszabályi háttér, már 1500 fő a felső határ, így kevesebb a szavazókör. Át kellett írni a szavazóköri határokat, ami miatt a nagy településeken akár összehasonlíthatatlanok lettek a szavazókörök (nem összeadódnak a korábbiak, így megszületve az újak, hanem sok településen teljesen újak születtek, keresztülvágva a régieket). A módosításnak jelentős politikai okai is lehettek: ez a legkisebb egység a választások szempontjából, ha teljesen újraírjuk úgy politikai ellenfeleink korábbi adatbázisai is használhatatlanokká vállnak, nem fogják tudni az újak esetén milyen régi adatokat elemezzenek. Ez már tavaly is komoly problémát okozott Baján, ahol a sajtó rossz adatokat hasonlított össze.

- ha két forduló van, akkor lehetséges, hogy az MSZP, a DK és az Bajnaiék nem állnak össze az I. forduló előtt, csak az 5% felettiek között kellett volna megegyezni a bejutás után, ugyanakkor az is tény, hogy valószínüleg se a Jobbik, se az LMP nem lépett volna vissza a második fordulóra. Azt azonban nyílván nehéz kiszámolni, hogy hány baloldali maradt volna otthon a csalódást keltő első fordulós eredmény miatt.

- az országos listák állításának piramisos rendszerén (egyéni-területi lista-országos lista) sok kis párt biztos nem jut át (igaz eredményük nem jelentős idén sem), de még az LMP számára is kérdéses, hogy mindenhol lett volna egyéni indulójuk

- a nagyobb egyénik azt eredményezték, hogy minden ismét induló jelölt jelentős olyan területeket kapott, ahol nem ismerik, így csak a párt szimpátia alapján dönthettek (Rogánt ismerhették az I. kerületben, mert országos politikus és kicsi a földrajzi távolság, de vidéken nem ez a helyzet, ahol lett plusz 50 falu egy egyéniben)

- a töredékszavazatoktól függ az 58 országos lista, de az első fordulóban abszolút többséget kellett volna elérni, most pedig elég a relatív.

Ma van az aláírásgyűjtés végső határideje: akik indulni kívánnak egyéni jelöltként az egyéni választókerületekben, azoknak ma 16 óráig kell leadniuk az összegyűjtött aláírásaikat.

Idén kifejezetten sok a jelölt, nem véletlen, jóval egyszerűbb összegyűjteni az országos lista állításhoz szükséges száma egyéni jelöltet, ezért olyan pártok is neki mertek állni a feladatnak, amit az egyéni jelöltek indítása jelent, amik a korábbi szabályozásban gyorsan elvéreztek volna. Az utolsó hétvégén mindig óriási lelkesedést hoznak: akiknek még úgy fest van esélyük elérni a kívánt létszámot, azoknak minden erejüket mozgósítják, minden ismerősüket megkérik segítsenek, gyakran párttársaik (akiknek már sikerült leadni vagy akiknek már esélyük sincs) segítségét is igénybe vehetik.

A fentiek miatt a mai napon nagyon sokan adhatják le aláírásaikat (ennek nyomai látszódnak), függetlenül attól mennyivel van több a szükséges 500-tól: lesznek akik leadnak akár 600 aláírást, de abból túl sok lesz érvénytelen és mégsem indulhatnak. S lesznek akik akár 1000-1200 aláírást is leadnak, s könnyedén átlépik a szükséges létszámot. Sőt, olyanok is akadnak szép számmal, akik már korábban leadták aláírásaikat, akár 450 érvényesnél tartottak pénteken,s a hétvégét a maradék 50-nek szentelték, de ma akár 300-at is leadnak a biztonság kedvéért.

Néhány óra és eldől egyes egyénikben hány jelölt indulhat, s hány pártra lehet majd szavazni. A választás szempontjából jelentősége a mai napnak kiemelt lehet!

Többen kérték pár szóban foglaljam össze hogyan állnak az egyes pártok az aláírásaik gyűjtésével. Az alábbiakban összefoglalom a leglényegesebb dolgokat, kiemelve, hogy a következő 100 órában megszaporodhatnak a nyilvántartásba vett jelöltek és az országos listát állító szervezetek száma.

Négy évvel ezelőtt, ahogyan itt e blogban is jeleztük, más-más stratégiát követtek a pártok. A Fidesz 2006-hoz hasonlóan ráért, a mennyiség volt a céljuk. Az MSZP és a Jobbik viszont versenyt futottak egymással: a radikális pártnak volt meg elsőként országos listaállításhoz szükséges számú megyében a megyei listája és valamennyi egyéniben a jelöltje. Utóbbinál már csak picivel előzte meg az MSZP-t - Mesterházy Attila városa, Veszprém lassú volt MSZP-s szemszögből. Valamennyi megyében viszont már a szocialisták voltak a gyorsabbak, megelőzték a Jobbikot. A kis pártok között az MDF nyilatkozataiban meglévő magabiztosságát nem tükrözték az adatok, s az LMP lassú indulása, de felfutó hajrája már előre jelezte a kis párt választási sikerét.

Az idei választások során már nem kopogtató cédulákat kell gyűjteni, hanem aláírásokat, ugyanakkor jelentősen rövidebb idő alatt. Önálló posztot érdemelne mik az előnyei és hátrányai az új rendszernek, mennyiben más most gyűjteni, mint 4 éve, most csak egyet emelnék ki: azzal, hogy az országos listaállítást nem a megyei listák állításához köti a törvény jelentősen könnyebbé válik új szereplőknek országos listát állítani és így reálisan elérni az 5%-os küszöböt. 2010-ig hiába volt egy pártnak országos listája, lehet csak 2 000 000 szavazó találkozhatott a nevével a szavazás napján, ugyanis a többiek megyéjében nem volt megyei listája a pártnak. Mostantól úgy is szavazhatunk az általunk preferált pártra listán, hogy nincs is a megyénkben egyéni jelöltjük, de akár még csak szervezetük sem, ez pedig jelentős lépés! Most már országos listát az állíthat, akinek 9 megyében és Budapesten van legalább 1, országosan minimum 27 egyéniben jelöltje...

Idén azt láthatjuk, hogy a Fidesz továbbra is meglévő aktivista hálózatára épít, utcán nem nagyon gyűjt aláírásokat, szavazóikat felkeresve 1-2 nap alatt összegyűjtötték a szükséges (egyébként a rendszerváltozáskor a kisgazdák által ajánlott)  500-as számot, s gyorsan le is adták: a gyorsasági versenybe tehát idén beszálltak, s megnyerték. Az MSZP-nek esélye sem volt felvenni a jobboldali párttal a versenyt, de mára eldőlt napokkal a határidő előtt mindenhol lesz jelöltjük, s le tudták szakítani a Jobbikot is, ami nagy siker a 4 évvel ezelőtti helyzethez képest. A radikális pártnak úgy tűnik szintén mindenhol lesz egyéni jelöltje, de ahogy említettük már idő szempontjából nem tudtak versenyre kelni a szocialistákkal. Az LMP-nek jelenleg 15 megyében van olyan jelöltje, aki leadta az aláírásokat, akár a mai nap eldőlhet, hogy állíthatnak országos listát.

Vannak azonban olyan új szereplők, akik a kedvezőbb lehetőségek miatt indultak, s lehet országos listájuk, s így esélyük egy jobb eredményre. Közülük a ma "déli" adatok alapján többnek megvan a reális esélye, hogy egy jó hajrával országos listát állíthasson: Jesz (8 megyében döntésre várnak, további 6-ban indulhat jelöltjük), ÚMP (7,3), Munkáspárt (8, 4), A Haza nem eladó mozgalom párt (9, 3), SMS (9, 2), SEM (13,1), FKGP (7, 1), ÚDP (8,1) - s jelenleg további két párt jelöltjei 4-6 megyében adtak már le aláírásokat. A másik kritérium teljesülése (27 egyéni jelölt) már most is több párt esetén karnyújtásnyira van, feltehetően nem ez lesz a nehezebb kritérium.

Fontos tudni, hogy korábban a kopogtatócédulák, s most az aláírások leadása  is egyszerű logikát követ: gyorsan azért adhatják le, mert ez üzenet a politikai ellenfelek (egyéniben induló konkurensek, más pártok, de akár párton belüli versenytársak) számára, egyfajta erőfitogtatás. Ugyanakkor sokan tartogatják a leadást az utolsó napokra, mert abban bíznak addig tudnak annyit gyűjteni, hogy jóval több érvényes ajánlásuk lesz, mint amennyi kellene - ráadásul utolsó napokban sok választópolgár könnyebben adja oda céduláját, aláírását. A fentiek miatt a következő napokban jelentősen megnőhet a nyilvántartásba vett egyéni jelöltek és az országos lista állításra jogosult szervezetek száma.

Az alábbi elemzésünk két jól elhatárolható részből áll: elsőként szokásainknak megfelelően elemezzük az időközit, másodikként pedig foglalkozunk a kampánycsend megsértésének helyzetével, amit politikai idealistáknak már nem ajánlhatunk.

A bajai 3. számú egyéni választókerületben időközi önkormányzati választás kiírására került sor, mivel a 2010-ben az egyénit megnyerő, a testületben a Fidesz frakcióvezetőjeként dolgozó Dr. Bálint Tünde 2013. május 22-én elhunyt. Az időközi választás kampánya a hazai sajtó nagy érdeklődése mellett zajlott, mivel a baloldal egyenesen az egyik utolsó nagy erőpróbának nevezte a 2014-es választások előtt, s jelentős politikusai (Mesterházy, Gyurcsány, Bajnai) egymást váltották a városban az utolsó napokban - emelve így a tétet, s országos érdeklődést kiváltva. A továbbiakban a szokásos menetrend szerint a megye, a város és az egyéni korábbi eredményeit tekintjük át, majd a mostani eredményt értékeljük.

Bács-Kiskun megye a jobboldal erős bázisa, ahol 1998 óta a Fidesz dominál területi listák esetében, kezdetben kis különbséggel, de az FKgP kiesésével 2002-től jelentős fölénnyel. Az egyénik terén hasonló a helyzet, 1998 óta csupán egy alkalommal nem jobboldali győzelem született a megye egyénijeiben: a 2006-os választások során az 5-ös egyéniben 74 szavazattal (0,3%-kal) tudott győzni az MSZP jelöltje.

A megyével ellentétben Baja városa nem tekinthető jobboldalinak: 1994-től Széll Péter MSZP-SZDSZ támogatással volt polgármester, egészen 2006-ig, amikor is balatonőszödi beszéd hatására elvesztette székét. '98-ban a város 14 egyénijéből 7-ben a Fidesz, 6-ban az MSZP, 1-ben pedig független győzelem született. Négy év múlva a Fidesz országgyűlési választási veresége után 11-ben nyert az MSZP, csupán 3-ban a Fidesz, majd Őszöd után fordult a helyzet és csupán 1 helyen nyert az MSZP, 2010-ben pedig mindenhol Fideszes győzelem született. Ami megjegyzendő az az, hogy a baloldal biztos egyénije a 11-es számú, ahol Nemes Gábor '98 óta folyamatosan képviselő tudott maradni - 2010-ben az új egyénik közül a 9-esben indult, vesztett. A Fidesz legrosszabb eredménye a 2002-es volt, akkor az 5-ös, 8-as és 9-es egyéniket tudta csak megtartani.

A fentiek után tekintsük meg a mostani 3-as egyéni korábbi eredményeit. Szögezzük le gyorsan, hogy a hazai sajtó elé megoldhatatlannak látszó feladatot állított a 2010-es önkormányzati választási törvény! A bajai időköziről tudósító szerzőknek sikerült teljesen figyelmen kívül hagyniuk, hogy 2010-ben radikálisan csökkent az egyéni választókerületek száma, s ennek következtében akár teljesen új választókerületek jöhettek létre! (Persze lehet szándékos a tévedés, így úgy fest ez a jobboldal fellegvára, hisz 2002 óta nem nyert itt a baloldal.) A mostani 3-as egyéni közel sem egyezik már meg a 2010 előtti 3-as egyénivel. A mostani eredmények korábbi eredményekkel való összevetése során most is a szavazókörök székhelyét hívhatjuk segítségül: a 3. számú egyéni 5 szavazókörből áll, s ezek könnyen azonosíthatóak a korábbi évek szavazóköreivel. Az új 7-es és 8-as a régi 10-essel és 11-essel, a 30-as, 31-es és 32-es pedig a régi 32-essel, 33-assal és 34-essel. Előbbi kettő szavazókör a 9-essel kiegészülve a régi 5-ös, az utolsó 3 szavazókör pedig a régi 4-es egyénit képezte. Tehát az új 3-as egyéni, ahol most időközit tartottak nem a régi 3-assal, hanem a régi 4-es és 5-össel egyezik meg (nagyjából, hisz a régi 9-es egyéni az új 4-eshez tartozik, ezért a 4-es eredményei torzulnak).

Ezekben a 4-es és 5-ös egyénikben az alábbi eredmények születtek az önkormányzati választásokon (ebbe beletartozik a 9-es szavazókör eredményei is!):

Annak érdekében, hogy a személyes szimpátiát és ismeretséget ki lehessen hagyni az értékelésből érdemes megnézni a 2006-os országgyűlési választások eredményeit.

A két táblázat alapján látható, hogy inkább a jobboldal nyer ezekben a szavazókörökben, de fellegvárról vagy hagyományosan jobboldali választókerületről beszélni talán azért túlzás: a 2006-os MSZP-s országgyűlési győzelmet hozó választás során 3 szavazókört is a szocialisták nyertek, igaz, jóval kisebb itt a választópolgárok száma.

A 2010-es önkormányzati választások során a 3-as egyéniben 31,65%-os részvétel mellett - ami közepesnek nevezhető a városon belül, a polgármester választásnál is 33,04% vett részt - 888 érvényes szavazatnál (35! érvénytelen volt, ami kiugró) könnyed Fidesz győzelem látható. Az időközin 996 érvényes szavazat került leadásra, a részvétel magasabb is volt, de az eredmény is jóval szorosabb. 

Érdemes ezek után összevetnünk a szavazói arányokat is, de előtte fontos megjegyezni, hogy 2010-ben a város 10 egyénijéből 6-ban volt a Jobbiknak jelöltje, itt nem, míg az LMP el sem tudott indulni 1 egyéniben sem. Most mind a két párt rajthoz tudott állni, s nem is szerepeltek rosszul. Főleg az LMP lehet elégedett, hiszen több, mint 4%-ot ért el, ami megalapozhatja 2014-es bejutását. A szavazói arány kapcsán elmondható, hogy az MSZP-Együtt-DK szövetség, összefogás jelentősen növelte az MSZP korábbi szavazatai számát, míg a Fidesz szintén jó arányban tudta mozgósítani szimpatizánsait.

Néhány pontban össze is foglalhatóak az időközi tanulságai:

1 - A körzet inkább nevezhető billegőnek vagy inkább jobboldalinak, mint baloldalinak.

2- Ha viszont így van, akkor érthetetlen, hogy az ellenzék miért emelte a tétet azzal, hogy ez az utolsó erőpróba 2014 előtt? Ha a választókerület inkább jobboldali, akkor várható volt a vereségük, ennek ellenére országos ügyet kreáltak az itteni eredményből: minden vezető politikusuk megjelent itt, folyamatosan az időközi tétjéről nyilatkoztak, amit így túl magasra emeltek - s levertek a lécet.

3- A Fidesz szavazóit jó arányban tudta mozgósítani, hisz korábbi elemzéseinkben alacsonyabb értékeket is láthattunk - közeleg az OGY választás, egyre komolyabban veszi a Fidesz az időköziket is.

4- Az MSZP jelentősen megerősödött, de mi kellett volna még ahhoz, hogy több szavazót tudjon megszólítani? A 2010-es OGY választások esetén 63%-os volt a városban a részvétel, ebben az 5 szavazókörben 57,58%-os, vagyis jelentősen bővíthető még a résztvevők száma, ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy akik fogékonyak a részvételre most is elmehettek volna....

5- A DK részt vett a mostani összefogásban, de 2014-ben önállóan indul: borítékolható, hogy Gyurcsány Ferenc pártjának mostani önálló indulása vitt volna el szavazókat.

6- Orbán Viktor még csak meg sem jelent - ez jelzi a Fidesz is figyelte az eseményeket, lehet nem akarták belekeverni a párt vezetőjét egy kudarcba. Az OGY kampányban azonban be fogják vetni a billegő helyeken, ahol rendre plusz százalékokat fog jelenteni!

Az eredmény ismeretében a pártok el is kezdték értelmezni az eseményeket. A Fidesz úgy reagál, ahogyan a győztesnek kell: nincs itt mit magyarázni, a szavazók ismét döntöttek. A baloldali ellenzék és sajtója hirtelen rádöbbent, hogy ez egy hagyományosan jobboldali választókerület (ami látható, hogy kissé túlzás), csalás történt és most ugyan nem sikerült, de a jövő szép lesz! E három mód közül a választási csalást érdemes még elemeznünk, s el is értünk elemzésünk második részéhez.

Mint ismert a feltevés szerint a Fideszre szavazókat kocsival hordták a szavazóhelyiségekbe, majd ott a pártra szavaztak. Talán meglepő, de a törvény nem tiltja, s nem is tiltotta (tehát az MSZP kormányok alatt sem!) korábban sem ezt a cselekedetet, amennyiben nem a jelölt, vagy a jelölő szervezet végezte.

Látszólag nem tartozik a tárgyhoz, de a valóságban nagyon is sok szál köti témánkhoz a hazai láncszavazások módszerét, melyet a HírTv Célpont című műsora 2006-ban ismertetett tényekkel gazdagon: az MSZP nagykátai választási bizottságának alelnöke (?) Bácsics Gyula ekkor hozta nyilvánosságra, hogy 2002-ben hogyan alkalmazták a láncszavazást. Szavai szerint üres borítékot dobott a választópolgár az urnába, szavazólapját kihozta, a párt embere beikszelte, s a következő szavazó azt adta le, s sajátját kihozta, cserébe pénzt, ételt, italt kaptak. Egy 2006-os próbálkozás ezt kiküszöbölendő a boríték rendszer eltörlését javasolta: ha nincs boríték, akkor a lapot kell bedobni, ami a biztonság kedvéért legyen lepecsételve (akkor ezzel kapcsolatban az OVB akkori elnökének Szigeti Péternek a szerepe is felvetett kérdéseket, de hát napjainkban az OVB támadásoknak van már kitéve). 

A hatályos választási törvény tiltotta, hogy bárkit előnyben részesítsenek, ingyenes szolgáltatásban részesüljön szavazatáért cserébe:

"41. § A kampánycsend megsértésének minősül a választópolgárok választói akaratának befolyásolása, így különösen: a választópolgárok számára a jelölt vagy a jelölő szervezet által ingyenesen juttatott szolgáltatás (szavazásra történő szervezett szállítás, étel-ital adása), pártjelvények, zászlók, pártszimbólumok, a jelölt fényképét vagy nevét tartalmazó tárgyak osztogatása, választási plakát (a továbbiakban: plakát) elhelyezése, a választói akarat befolyásolására alkalmas információk szolgáltatása elektronikus vagy más úton.”

A kampánycsend megsértésének - a bemutatott nagykátai - esete miatt is 2007-ban az OVB állásfoglalást tett közzé, ebben nem ismertetik, hogy bármely más megkötés szükséges lenne a szavazók szállításával kapcsolatban - vagyis továbbra is a jelölt és a jelölő szervezet számára tiltja a törvény. Márpedig az OVB 5 tagját az országgyűlés választja meg, ahol többsége a kormánynak van...

Öt évvel később, 2012-ben pont emiatt értelmezte a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a megyei területi választási bizottság, hogy nem történt kampánycsendsértés a tavaly októberi időközin. Mivel Baján sem a jelölt és nem is a jelölő szervezet szállította a választópolgárokat, hanem a Lungo Drom vezetője (s e szervezet nem indult) várhatóan itt sem állapítanak meg kampánycsendsértő magatartást. Ugyanakkor több kérdés, észrevétel is felvetődik az ellenzék lépéseivel kapcsolatban:

1- A 2002-ben - a nagykátai eset alapján - már minimum gyanús, hogy volt példa a kampány megsértésére (még ha nem is lett megállapítva)

2- Évekkel később a mostani ellenzéki MSZP-s többséggel működő OGY által megszavazott OVB nem próbálta pontosítani a szállítás helyzetét

3- 2013-ban mégis ebben talál problémát az ellenzék (melynek része a 2002-es érintett párt is)

4- Hogyan akar választást nyerni az ellenzék, ha erre nincs válasza? Pedig több, kampányokban résztvevő, azokat irányító személy szerepel soraik között, akik ismerhették e lehetőségeket...

5- Az ellenzéki érvelés szerint a szavazók szállítása miatt nyert a Fidesz, ha ezt elfogadjuk akkor felvetődik a kérdés, hogy ha nem törvénysértő e lépés, akkor hasonlót miért nem alkalmaztak az ellenzéki pártok?

Frissítés: az ellenzék kampánycsend sértés miatt fordult beadvánnyal a helyi, majd a Bács-Kiskun Megyei Területi Választási Bizottsághoz, végül a Kecskeméti Törvényszék elfogadta a bizonyítást és megismételteti a választást a 32. szavazókörben. MInt ismert itt nyert nagy aránnyal a Fidesz jelöltje, így nyerte meg végül a választást. A legfőbb kérdés mostantól az, hogy sikerül-e megismertetni a közvéleménnyel e döntést és változik-e a közhangulat ennek hatására az ellenzéki pártok számára kedvezően? Maga a megismételt választás időben igen távoli, így egy esetleges ellenzéki győzelem is sokára születhet meg, addigra új témák kerülnek előtérbe.